Újra itthon.
Velence By night
Kicsit morci is vagyok emiatt, de majd belerázódom az itthoni dolgokba újra. Sikerült isteni időt kifogni, na, azért a kabátomat csak a kedvetekért vettem le, mert különben mellbimbó-állítóan cidri volt. (... mégsem mosolyoghattam nagykabátban a fotókon!)
Imádom Velencét, most voltam ott harmadszor, és remélem nem utoljára. Azt hiszem, még akár lakni is tudnék Velencében, bár így is minden éjjel attól rettegtem, hogy elsüllyed a város velem együtt.
Tényleg elképesztő, hogyan állnak még mindig azok az ősrégi házak, miközben több ezer éve víz mossa az oldalukat.
Persze Velence stabilan állta a sarat, és nem süllyedt el velem együtt, én meg most ülök itt a szerkiben a gépem előtt, baromira nincs kedvem elkezdeni dolgozni, de viszont nem is jut semmi okos az eszembe.
Azt hiszem legjobb lesz, ha iszom egy teát, és belemerülök a munkába. Sajnos minden meló megvárt, senki sem csinálta meg helyettem.
Hát ez a különbség a főszerkesztő és egy hétköznapi kis szerkesztő - mint amilyen én is vagyok - között. A főszerkesztő háromszor annyit keres, viszont helyette én dolgozom háromszor annyit.
Na, SZIASZTOK ITTHON!
Velence By night
Hát Wallykám !! Ha az elsö és utolsó képet te csináltad,akkor le a kalappal előtted !! Esküszöm,isszonyat jó képek lettek !!
VálaszTörlésA gondolásat én csináltam, az esti képet a Pasim. Csinált vagy ezret éjjel, de mivel nem volt állványunk, mindegyik bemozdult kicsit. Viszont nekem pont ezek a csíkok tetszettek benne. Ahogy a motorcsónak fényei elmosódtak a vízen.
VálaszTörlés