Kicsit furcsa érzésekkel ülök itt a gépem előtt. Ma volt- vagyis lett volna a csütörtöki Privát DVD party. Táncos barátnőim valami extra kis meglepivel is készültek, amit aztán sosem tudtam meg.
Az történt ugyanis, hogy csak pár vendég lézengett a klubban.
Vagy 20 percig üldögéltünk, dumcsiztunk, és vártunk, hátha megérkezik a tömeg, és elkezdhetjük a műsort. Végül aztán jöttek még páran, úgyhogy abban bízva, hogy később beindul az élet, elkezdtük a partizást.
És én sosem tudtam meg, milyen lett volna a meglepim, mert a szóló táncok után kétségbeesetten úgy döntöttem, hogy lefújjuk a partit. Kb 3 ember ült a nézőtéren, azokból is az egyik egy alsógatyás öreg fószer, aki szemmel láthatólag nem volt magánál.
A múlt hónapban dugig voltunk vendégekkel!!!!
Szóval most jött el az a csúnya pillanat, amikor az emberek már tényleg csak a csekkekre és kajára költenek. A szórakozásra már nem marad semmi.
Táncos barátnőim ugyanezt mesélték, nincsenek már vendégek az éjszakában. Minden üres és kihalt.
És egyre több a hajléktalan az utcán, emberek nylon-viskókban élnek a bokrok alatt, és guberálnak.
Most hirtelen megláttam a blogom címét: Az élet szexebbik oldala. hahaha. Itt már nincs szexebbik oldal, csak a nagy semmi!
Tényleg, hová lettek a szép, vidám dolgok? Mindenki behúzza fülét-farkát, és lapít.
Micsoda egy szar!
Hát, nem gondoltam volna, hogy egyszer ide jutunk.
Gondolom valahol ugyanazt érezhetik a fodrászok, az autókereskedők, a szállodások, a manikűrösök, a cukrászok... amit én éreztem ma este, amikor egy kongóan üres klubban néztük egymást a lányokkal.
Szerintem simán kirakhatnánk a CSŐD táblát. Helló, valaha ez volt itt Magyarország...
és nézzétek, mi maradt belőle :(
Hát, Fiúk-Lányok, én most nagyon letörtem. Mondjatok már valamit, amitől újra visszatér az életkedvem!!!!!!!!! Mondjátok, hogy lesz még egy jobb holnap is!
lesz...! tutira...! csak sajna nem itt m.o.-on! :-)
VálaszTörlésegyébként a remény hal meg utoljára, muszáj bizakodva nézni a jövőbe!
a válság ellenére a szex-ipar nem veszteséges, lásd a 21sextury-t...érdekes...
a bulira meg szerintem nem a válság miatt nem mentek el az emberek, mert azért ez a buli nem egy érvágás! talán csak így jött össze! legközelebb jobb lesz! elvégre az oxitocin jótékony hatásánál nincs is jobb! tutira! tutti-fruttira! :-)
megnéztem volna a rövidgatyás pasit...!
szóval fel a fejjel!
De aranyos vagy, hogy így próbálsz némi bizakodást csepegtetni belém!
VálaszTörlésAzért ma már kicsit jobban vagyok, már nem lóg úgy az orrom.
De azért még nem az igazi...
Nos, szerintem közrejátszik a csökkenő érdeklődésben az, hogy a blogodban kipellengírozod a résztvevőket... :S Szerintem nemtúl jó marketing, de Te tudod.
VálaszTörlésA mostani felmérés, meg kicsit faramuci... Ha valaki a képeket nézi, akkor nyilván nem is törődik a felméréssel, tehát nem szavaz... Ha rossznak találja a blogot akkor meg minek olvasná? Nyilván én ha idejövök elolvasom az írásaid, amik tetszenek, meg megnézem a képeid. Szóval sztem érdemes lenne egy új felmérést kitalálni!
Amúgy nagy rajongód vagyok, és bocs ha kicsit most kritizáltam,de remélem építő jellegű voltam. Puszi!
Kedves Névtelen hozzámszóló! Abszolút építő voltál:)
VálaszTörlésÉpp tegnap gondolkodtam el azon, hogy mégsem olyan rózsás a helyzetem, mint elsőre gondolnám... Mert sokszor olyan dolgokat is látok innen a kulisszák mögül, amik elborzasztanak. De ha megírom, azzal csak megijesztem az embereket. Kicsit olyan ez a világ, mint a bohócoké: légy mindig vidám, és nevettess, különben nem kellesz! Még akkor is röhögj, ha sírni volna kedved, mert ez várják el tőled a rád osztott szerep szerint.
Tőlünk azt várják el, hogy szexgépek legyünk, akik mindig akcióra készek, akik mindig egy szál tangában lebegnek a férfiak előtt. Mi sem morcoskodhatunk, és nem is szomorkodhatunk. Igen, tisztában vagyok vele, hogy csökkenni fog a népszerűségem, ha nem szórakoztatok felső fokon. De tudjátok mit?! Legyen így! Elhatároztam, hogy a blogom tényleg rólam fog szólni. ha pedig rólam szól, akkor szólhat a rossz napjaimról, és persze máskor a jókról is.
Ez vagyok én, a hisztimmel, a durcás napjaimmal, és a csipkelődésemmel együtt.
Aki ismer, az tudja, hogy élőben is ilyen vagyok.