Interjú velem

Mostanában kicsit nagy az újságíró-forgalom a házunk táján.
Meglepő módon viszont egyikük nem Leiláról érdeklődött, hanem velem akart interjút készíteni. Először majdnem visszautasítottam, mert azt mondta, valami Malacka nevű vicces lapba lesz, de aztán rögtön az jutott eszembe, hogy milyen csúnya véleménnyel voltam Ocean kisasszonyról, amikor ő csak pénzért óhajtott interjút adni.
Szóval igen-t mondtam.
Na, meg is bántam hamarosan. Az interjú nagyjából egy órásra sikeredett, az újságíró egy mikrofont pakolt közénk, és szörnyű uncsi kérdéseket tett fel. Kábé olyanokat, hogy milyen érzés egy pornóújság szerkesztőjének lenni, meg hasonlók.
Úgy érzem, sikerült mindezek dacára frappánsan válaszolnom, bár nem igazán értettem, hogyan passzol egy vicclap profiljába egy cseppet sem vicces téma, azaz: a pornóvilág jelen helyzete.
Sebaj, biztos kellett valami kis erotika, mert ugyebár egy kis szex hozzáadásával mindig növelni lehet a példányszámot... (már amikor)
Az újságíró ezt a fenti fotót választotta rólam, ezt kérte el a cikk mellé.
Nagyon kíváncsi leszek amúgy az újságra, sajnos eddig még nem hallottam róla... De állítólag valaki ajánlotta, hogy velem kéne interjút csinálnia.
Amikor átküldte e-mailben a szöveget, aminek meg kellett volna jelennie az újságban, finoman szólva a hajamat téptem. Sikerült olyan "ügyesen" megírnia, hogy az interjú egyáltalán nem arról szólt, ami a mikrofonban elhangzott...
Tanulság - és ezt egy újságírónak FOKOZOTTAN tudnia kéne - nem illik kényünk-kedvünk szerint megkurtítani riportalanyunk mondatait, illetve egyes szavait más szavakkal helyettesíteni. Így ugyanis a végeredmény már nem egy beszélgetés lesz eredeti riportalanyunkkal, hanem kitalált interjú egy képzelt személlyel.
Örülök, hogy megkértem legalább, leadás előtt szíveskedjen átküldeni nekem a kész cikket, így volt lehetőségem szépen átírni "munkáját", és így végre újra rólam szólt az egész.
Persze ezzel az erővel egyszerűbb megoldás lett volna átküldenie nekem a kérdéseket, és én szépen okosan megírtam volna rá a válaszokat.
Így az egy óra pocsékba ment beszélgetés helyett valami sokkal fincsibb és okosabb dologgal is foglalkozhattam volna.
Képzelem, milyen dühítő lehet, ha később egy olyan interjú jelenik meg valakiről, ami kicsit át lett kozmetikázva :(
Tényleg ennyire nem figyelnek a riporterek arra, hogy riportalanyuk fílingjét pontosan átadják az olvasóknak?
És ha igen, miért nem regényt írnak inkább, mit erőltetik a riportokat?!