A szépségnek tényleg súlya van?

A szépségnek sokmindene lehet... igen... talán még súlya is.
Én ezen gondolkodom azóta, mióta elolvastam Nina blogjában a "Szépség súlya" című bejegyzést.
Ninát (akitől ezúton is elnézést kérek, amiért kiloptam a most következő szöveget a blogjából) szóval Ninát ez az egyszerű fotó ihlette meg, és kicsit elfilózott azon, mi történik egy szép nővel, a napozóágyán fekve.
Szóval most idekoppintom nektek, hogyan is szóltak szóról-szóra Nina gondolatai. Hogy értsétek, miért jár ez a fejemben hetek óta...

"Süppedés... Ez volt az a szó, melyet végül ráhúztam a poszt élére, mégpedig az alábbi kép miatt. Rögtön az ugrott be róla, hogy Brea Bennett -aki ugye a fotón van-, olyan 49 kiló körüli lehet az életben, de mégis látszik a súlya ezen a fotón. Látszik rajta, hogy nehéz a lány.

Megpróbálom elmondani, hogy mit értek ezalatt, mert szerintem eddig csak én gondolom azt, hogy értem ezt az egészet. Persze, ha nem jön le az érzés belőle, akkor az nem az olvasó hibája, hanem az enyém.

Valahogy mindig az az érzésem, hogy a szép lányokkal másképpen bánik el a fizika. Ezt a strandon figyeltem meg az idők során. Bámultam őket sokszor, gyáván elbújva a napszemüveg sötét üvegfala mögé és arra a következtetésre jutottam, hogy a gravitáció -valamilyen oknál fogva- sokkal jobban hat rájuk, mint az átlag csajokra. De csak szemmel láthatólag van ez így, mert ha az ember odamenne és megemelné a lányt, akkor rögtön a földi súlyát érezné és az meg elég könnyű lenne.

Nem! Ezt a súlyt nem lehet fizikálisan érzékelni, csak látni. De konkrétan látni sem, ez inkább olyan aura-dolog. Érezni lehet csak. Mint ahogyan ezen a képen is. Én például látom, hogy Brea nehéz. Van rajta valami, ami húzza lefelé és ettől belesüpped a napozóágyba. Szerintem ez az "esztétikai súly". A szépség súlya. Így próbál a világ egyenlőséget tenni önmaga és a csodálatos között, mert nem szabad egyik oldalra sem billennie a dolgoknak. Csak így maradhat fenn a "Status Quo". Utoljára ilyet az egyik Sunny Leone képnél éreztem. Ő is feküdt egy ágyon, amibe teljesen belesüppedt.

De biztosan értelmetlen ez az egész most nektek, mert nem tudom rendesen leírni ezt a szinte tökéletes misztériumot és így nehéz is vele azonosulni. De ha már egyetlen ember megértette, az is jó nekem. Ha meg nem, akkor csak nekem adatott meg ez a látásmód... :)"

Női szemmel én Nina gondoltainak épp az ellenkezőjét érzem. Szépnek lenni nem súlyos dolog, inkább olyan pillekönnyű érzés, mert tudod, hogy szép vagy, és lebegsz, mert egy szép embernek mindenből több és szebb jár, a szépek mindig hamarabb érik el céljaikat, a szépek csak mosolyognak egy nagyot, és máris a fél világ a lábuk előtt hever.

A szép nők mindig a legszebb gyümölcsöt kapják a zöldségestől a piacon, a szép nők válogathatnak a péknél, a virágárusnál, bárhol. A szép nők kérhetnek - és megkapják.

A csúnya nő is kérhet, de az tőle nem kérésnek, hanem visszataszító erőszakos követelőzésnek hat majd. Pusztán azért, mert egy csúnya nőre nem jó ránézni. A csúnya nőnek odavágják a nyomott banánt, aztán tűnjön el gyorsan, ne is kelljen tovább bámulni azt a randa ábrázatát.

Szerintem a szépség egy nagy csokor léggömb, ami mindig a föld fölött tart kb 5 centivel.

Úristen, mennyire költői lettem! Nina, ezt te csináltad velem ;)