Reszkessetek, újra itt vagyok!!!!!

Ha abban bíztatok, hogy egy tálib ellenállókból álló csapat túszul ejt, és soha nem térek vissza, akkor most pechetek van.
Újra itt, újra Veletek - az meg majd elválik, hogy kihűltem-e az elmúlt hetekben, de szerintem nem, mert a posztjaimhoz írt hozzászólásaitokat olvasgatva időnként felment bennem a pumpa.
Akkor: még egyszer - utoljára reagálnék a kegyeletsértős korábbi bejegyzésemre. Simán lehet szidni bennünket, hogy gennyláda pornósok vagyunk, meg hogy pénzért még a saját anyánkat is eladnánk (bár megmondom teljesen őszintén, talpig Dominaszerkóban szívesen elbeszélgetnék az illetővel, aki már megint nem olvas figyelmesen, de már megint hangosan anyázódik...)
Szóval: a csaj anyagait AZONNAL leszedtük az oldalról, és most tényleg ne menjünk abba bele, hogy volt-e ebben bármi szerepe annak, hogy én is ismertem a lányt.
Amúgy pedig továbbra is azt gondolom, a kedves fenyegetőző apukának mélyen magába kéne pillantania, és feltenni a nagy és nehéz kérdést: vajon miért csak a haláleset után kezd el aggódni a lányáért? Korábban tényleg nem tűnt fel neki, hogy a lánya drogozik?!
Csak a pikantéria kedvéért jegyzem meg, hogy nem ám egy vasesztergályos apáról beszélgetünk... Másrészről azt sem értem, hogy a családnak nem tűnt fel, hogy a kisasszony "érdekesen" öltözködik? Mondhatni kissé ribisen? Vagy két ruhatára is volt, egy nyakig begombolós jókislány szett, és egy picsányi szoknyakollekció cédás cipőkkel?!
És továbbra sem érzem hibásnak magam: ha valaki pornósnak áll, én ugyan nem kérdezem meg, miért teszi. De arra már volt példa, hogy egy forgatásra hozott lányon - akiről tudtam, hogy abszolút kezdő - észre vettem, hogy meggondolta magát. Akkor félrehívtam, és szigorúan a pasija háta mögött megkérdeztem tőle, hogy tényleg akarja-e. Először persze azt mondta, hogy megcsinálja. Mindig ezt mondják, de közben lehet látni rajtuk valamit, hogy legbelül nem akarják. 10 perc után tényleg bevallotta, hogy fél, és nem akarja csinálni.
Ez a legrémesebb, mert ilyenkor soha nem lehet elvárni a csajtól, hogy ezt a tényt ő közölje a pasassal, aki odacipelte őt. Nekem kell.
Persze akkor a lány már megint be van ijedve, és fogadkozik, hogy ő igazából akarja. Én meg nem hagyom, és elküldöm őket. És utálok belegondolni, hogy mit kap a csaj hazafelé a taxiban vagy az autóban.
Mondom: vészesen közelítek afelé, hogy egy nap majd feminista legyek. Szerencsére az utóbbi időben nem volt ilyen "kalandom" kis sírós lányokkal. De kezdők mindig lesznek. És ha én egyszer megvédem, akkor is 99 %, hogy holnap a pasi úgyis rákényszeríti, valahol máshol, amikor már nem lesz ott senki, aki megvédje a kis csajt.